Egy elunalmasodott téma soha ki nem meríthető aktualitása..., helyi-ség szemben a globalizációval..., elkülönült térségi érdekek és öntudatok..., történeti és mai dimenziók..., állami és civil kezdeményezések..., a Balaton mint köztes térség... – rövid tőmondatban ekként foglalható össze az a három-s-negyedszáz oldalas kötet, amely csak az imént került ki egy pécsi nyomdából, hogy korszakos lenyomata, tanúságtétele, kézikönyve lehessen a helyi társadalmak szociológiai dimenziói iránt fogékony olvasóknak.

Sűrűsödő globalizációs felhők, komolykodó és buzgólkodó lakossági csoportok, univerzalizálódás és non-profit nyilvánosság, makrotársadalom és mikro-miliők – ezek voltak témái az MTA Veszprémi Akadémiai Munkabizottság 2002-es konferenciájának, melynek íme, foglalataként megjelent ez a válogatás. A kötet tanulmányai (a szerkesztő előszava szerint) „különböző szellemiséget, gondolkodási struktúrát tükröznek, amelyek között fellelhető a konzervatív, szociáldemokrata és liberális gondolkodásmód”, s „a gyorsan változó globális, makroszintű társadalmi-gazdasági és regionális folyamatok állandó hatással vannak a helyi társadalom alakulására is, illetve a helyi társadalom is befolyásolhatja a regionális, makrotársadalmi és globális folyamatokat”, így ezek „elemzése folytonosságot igényel” (Szretykó György, 8-9. old.).

Ilyetén összkép persze tipikusan előszó-szöveg, s aki beleolvas a kötetbe – ha nem is tanulja végig az összes dolgozatot –, egyhamar rájöhet, hogy két szempontból is eltér ettől a „teljesség igénye nélkül” kínált tematikus gyűjteménytől. Egyfelől jóval gazdagabb, másfelől viszont az egyes szövegek „programossága”, üzenete, célzott befogadó-közösségnek szánt mondanivalója sokkal specifikusabb, mint a „szokványos” helyi társadalmas köteteké szokott lenni. (Ezek ugyanis jobbára helyi léptékű kérdésekre fókuszáltak, pl. önkormányzati, értékrendi, ökológiai, közösségépítési, gazdasági, lokálpatrióta, civil-szervezeti vagy jóléti-szociális témakörökre közelítenek rá). Az elmúlt két évtizedben a helyi társadalom fogalma – a szociológiai tudományosság felől nézve mintegy állandósultan, de főként a nyolcvanas évtized első-második harmadában – a helyi példákból építkező elvont elméleti következtetések és definíciók sokasodása révén kapott kiemelt szerepet, majd mintegy évtizedes specifikálódás történt meg (körvonalazódott a helyi és országos, lokális és nemzeti, kisközösségi és makrotársadalmi dimenziók sokasága). Ezekkel párhuzamosan, de főként az elmúlt egy-másfél évtizedben azután polarizálódott a témakör iránt érdeklődők nézőpontja: szembeállításra került a globális és a helyi, a regionális és az önkormányzati, a kisközösségi-csoportos és a funkcionális-integratív elemek sora.

A recenzens itt egy (talán nem igazán elítélhető vallomással tartozik, mely alighanem meghatározza a kötet egészéről alkotott véleményét: minthogy személyes kutatói érdeklődésem szinte közvetlenül az első magyarországi helyi társadalom-tematikát taglaló kötetek idején, a nyolcvanas évek első harmadában terelt abba a körbe, amely fogalmi definíciókat keresett és konkrét példákon elemezte a falusi-kisvárosi miliők sajátosságait, ezért megannyi szövegválogatást és tanulmánykötetet bogarásztam végig mások írásaiból, s amennyire lehetett (egyszer még áttekintő, előzményeket és súlyarányokat összefoglaló kötetben is) főként azt lehetett megfogalmaznom, miként áll szemben (és nem párban), versenyben (és nem kooperációban), konfrontálódva (és korántsem elégedetten) minden helyi közösség a térségi szerkezettel, a hatalmi központtal, vagy az országos és nemzetközi trendekkel. E két évtizedes szakirodalmi érdeklődés és az elvégzett áttekintés alapján kimondhatom talán, hogy keletkezett mélyebb, elméletileg jobban központozott forrásmunka, volt tematikusan terjengősebb összeállítás és elméletileg tágabb horizontot átfogó opusz is, de az itt olvasható írások szinte korszakosan érdekes mutatványként vehetők kézbe. A tizenhat tanulmány bármelyikét kiemelni egyértelműen azzal járna, hogy a többit kevesebbre értékelnők... – ezzel óvatosan bánnék. Inkább a problémakörök szerint tekintem át a dolgozatokat, hiszen ami nóvum a kötetben található, az is főként a négy nagyobb tematikus egységbe tagolt „üzenetként” érvényes. Szretykó György előszavában Bőhm Antal hat elméleti dimenziójára hivatkozik (elégedettség, kötődés, perspektíva, részvétel, kooperáció és integráció), de a könyv írásaiban megannyi példáját látjuk éppen annak, hogy miképpen válik lehetetlenné (a hetvenes-nyolcvanas évtizedforduló kutatási tapasztalatait tükröző) elméleti körülírást igazolni, amikor a helyi közösségek egyrészt saját magukat is legalább annyira mérik a globalizációs folyamathoz, mint hagyománytartó folytonosságukhoz, mikor a lokalitásba is beszivárog immár a globalitás hatása a gazdaság, a politikai aspirációk, a civil kezdeményezések, a térségi önszervező energiák, az etnopolitika vagy a regionális érdekérvényesítés terén, szemben a korábbi időszakkal, amikor a helyi társadalmak „néma ellenállása” a központi pártirányításnak olyan fogalmak kitermelődését is „forradalmian újnak” vélhette, amilyen a helyi hatalom és a helyi társadalom konfliktusa, vagy a helyi és az országos szükséges-lehetséges konszenzusa. Ma már talán a Bőhm-féle (Pál Lászlóval közös) strukturáló tényezők relativizálódtak annyiban is, hogy nemcsak a helyi társadalom kontinuitása-kötődése érdekes, hanem a nemzeti változásfolyamat is, nemcsak a politikai és közéleti részvétel fontos, de meghatározó a helyi és országos pártpolitika is, nemcsak a lokális világ perspektívája érdemesül a figyelemre, hanem a regionális szerepkörök esélyei is, és nemcsak a helyiek kooperációja alkotja-formálja a települési önállóságot, hanem a megyei uralmi struktúrán túl az ágazati, európai, globális-nemzetközi kilátások is befolyásolják a helyiek törekvéseit. Ezekre a kötet írásai közül több is kitér, például Sebő József, Leveleki Magdolna, Soós Zsolt, Liszkai Ferenc, Varga Balázs vagy Oláh Miklós elemzései megannyi példát kínálnak.

A négy főbb témakört a helyi gazdasági és építészeti, szociális és társadalmi tagozódási, önkormányzati és civilszervezeti, regionális és nagytáji kérdéskörökbe tagolt három-öt tanulmány bontja ki. Az első blokk írásai a lokális és térségi változásfolyamatot taglalják, ebben a globális szférához való viszonyt, a vállalkozási-szolgáltatási-gazdasági szektorok fejlődését, valamint a műemléki-építészeti elemek lokális vonatkozásait találjuk konkrét települési viszonylatok közt. A második kérdéscsoport a nagyvárosi, kisvárosi és községi társadalmi tagoltság egy-egy elemét (az elitet, a szociális rászorultakat és a hajléktalanokat) öleli föl. A harmadik e térségi és lokális tagoltság önkormányzati és önszervező erejét, továbbá az etnikai-kisebbségi közeg reflexív viszonyait mutatja be. A záró fejezet pedig a kötet alcímében („Különös tekintettel a Balaton régió specifikumaira”) külön is kiemelt regionális problémakör egyes dimenzióit ízlelgeti, falvak, tájegységi népesség, életstratégiák, közérzeti élmények, aktivitások és attitűdök árnyalatait követi végig. S mondom, teszi ezt azzal a kivételes komplexitással, amely talán nem a szerkesztő tollától függ, de a résztvevők elmélyült témavállalásától, föltáró hajlandóságától, hangosbeszélő és érdekreprezentáló attitűdjétől sokkal inkább.

Ez utóbbi nem csupán olvasói élmény, de összehasonlító empirikus adat is lehetne: az írások közt mintegy fejezetenként akad egy-egy olyan érdeklődési körű elemzés, amely téveszthetetlenül rámutat a helyi értelmiség szerepére, légyen az szolgáltatói, gazdasági, építészeti, gazdaságszervezői, szociális, helyi politikai, civiltársadalmi vagy kisebbségi akár. S a kötet egésze (a Sebő József által fölidézett) „Nyugat alkonyától” ível a helyi érdekszférákon és önmegjelenítő „provinciális” kultúra-reprezentációkon át a konkrét térség konkrét nyűgjeiig, a Kelet–Nyugat összehasonlításig (Soós Zsolt), valamint a turizmus esélyeitől a Balaton állapotáig, illetve az évezredes szőlőműveléstől és halászattól a Kiemelt Üdülőkörzet lehetséges távlati kezelésmódjáig (Oláh Miklós, Bokor Ibolya, Dombi Gábor, Retz Tamás). A gazdasági és épített környezeti keretek, elitek és „kihanyatlott” társadalmi csoportok, civil öntevékenység és multietnikus közeg, aprófalu és nagytáji önérvényesítés példái azoknak is szólnak, akik a könyvet (a szerkesztő reménye szerint: tudományos kutatók, egyetemi-főiskolai hallgatók, önkormányzati ügybonyolítók, civil szervezetek és regionális érdeklődésű tervezők, továbbá turisták) majdan okulásként, gyakorlatias szándékú fejlesztési tervek alapjaként forgatni fogják.

A sokoldalúságot, mint az rendszerint a tanulmánykötetek sajátossága, dicséretes eredménynek lehet venni, s a nem sűrűn megjelenő rokon-tárgyú munkák között még ezenfelül is kiérdemesült helyre tehető e válogatás a föntiek miatt. Ám egy kritikai észrevétel nem takarítható meg a témakör kapcsán, s ráadásul a mindegyre lokalizálódóbban épülő honi világegész, s a kötetben egyre „befelé fókuszálódó” megközelítésmód kapcsán sem; ez pedig annak nehezményezése, mit is nevez szándékában, tudástörténeti és megismerési mélységeit tekintve „szociológiának” a kötet szerkesztője, összeállítója, avagy egy vidéki akadémiai műhely elnöke. Az írások egy (bár kisebbik) része esszéisztikus a szociológia okadatolt érvelésmódjához képest; más része inkább egy turisztikai tudásipar alkalmazott ismeretanyagának alapvetése (PhD-dolgozatok vázlataként), megint mások „szolgáltatásmarketing” vagy mentalitáshistória felé kalandoznak el, helyenként a network-analízis és a képviseleti autonómia politológiai dimenzióiba is be-besurranva. Lehetséges, hogy a helyi társadalmak (végülis a kötetcím rájuk utal!) ma már korántsem taglalhatók mindezek nélkül (sőt, ha nem ámítom magam, bevallhatom, hogy egykor a kérdéskör tematikus gazdagságát éppen a megközelítések sokféleségével mértem...!), illetve egyetlen valóban helyi társadalom sincs elvont szférában, csakis konkrét valóságában létezik a fogalom maga is..., de ha mindennek kifejezetten szociológiai dimenzióit igéri a kötet, akkor a Balaton-régiós alcím inkább félrevisz, mint pontosít, s akkor épp e Balaton-tanulmányok kissé önkényesen tágítják ki a szociológia fogalmi körét, és préselik bele magukat más -lógiák és -izmusok helyett a legfőbb fogalmi diskurzusba, amely csak azokat hagyja közömbösen, akiknek sem érdeklődése, sem fogalmi kapaszkodója nincs a Balatonhoz.

Ám ennek ellenére úgy vélem, nem a tudományterület leegyszerűsített megnevezése, önkéntes behatárolása a lényeges itt. Amit kapunk, amit az elemzők nyújtanak, az valóban a helyi-ség, a lokalitás dimenziói körül keresgélés, olykor pontosító szándékokkal, más esetekben kész fogalmi képletnek tekintve a helyi társadalmat. A kötet kibocsátója a Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Tanárképző Intézete, s bizonnyal ezért is kívánkozott a dolgozatok közé a rendszerváltás veszteseinek vidéki miliőjéből elemzésformán kiemelt Iván község, Fertőrákos szőlővidéke és hegyközségei, meg a szolgáltatásban, idegenforgalomban és kulturális turizmusban jövőreményt látó Sopron bemutatása (Szretykó György írásai), vagy a Mosonmagyaróvár példáján hajléktalan-problémát tárgyaló írás (Liszkai Ferencé, akinek célját nem látom tisztán, mivel egyszerre közöl hajléktalan-interjúkat, szociálpedagógiai és andragógiai aprólékot, valamint miniszteriális-jogszabályi általánosságokat, de jóval kevesebbet tudunk meg a lokalitások szakirodalmában kevéssé taglalt „Móvár” helyi viszonylatairól, holott a kötet profilja inkább ezt igérné). Ezt legalább részben ugyan kiegészíti a civil szektor tevékenységformáit ismertető dolgozat (Bodács Emilé), illetve Baranya megye nonprofit szektorának kiterjedt vázlata (Girán Jánostól), ám épp ez írásokból számomra az hiányzik, hogy a társadalmi terepen otthonosan mozgó, vagy a választott helyszíneken ott(hon) élő szerzők (kilétük sajnos nem derül ki a kötetből!) kiemelten kezeljék a helyi embereket bizgető kérdéseket, s ne csupán az adatsorokkal és oszlopokkal emeljék magasra leírásaik „igazság”tartalmát. Annak, hogy egy kiválasztott település-sorban mely nemzetiség él és milyen megoszlásban, valamint hogy a nonprofit szektort milyen jogi és intézményi szabályozás veszi körül, szinte semmiféle kapcsolata nincs azzal, hogy kik a helyi nyertesek, kikből áll össze a bevezetőben idézett kötődés-kooperáció-elégedettség-részvétel-perspektíva helyi horizontja, kik a vesztesei a helyi rendszerváltásoknak, milyen értékrendi módosulások mennek végbe, milyen informális szférákban dőlnek el a súlyos kérdések és alapozódnak meg döntések, s mi lesz a számkivetett, lehanyatlott, reménytelen perspektívájú népekkel, csoportokkal, egykori hangadókkal. Ha lehet sarkítanom: a szerzők talán megnevezik itt-ott a helyi társadalmat, de mint olvasó el sem tudom képzelni, voltaképp kikből is áll ez, kikről beszélnek, kiknek sorsáért izgulhatok vagy legyinthetek unottan... Úgy vélem, helyi az, ami az ottani harangszót visszhangozza, a helyben élők hiányérzeteit nevezi meg, az ő reményeikről értesít, vagy éppen a falusi-kisvárosi lelkek fölszabadultságáról/nyomorultságáról értesít...

Kritikai kötözködésem dacára a kötet kétségtelen értéke, hogy fölvonultatja egyrészt a dunántúli tudományosság számos műhelyének képviselőit, fölvillantja a preferáltnak és sikerképesnek tetsző országrész megannyi nyűgjét és boldogulási  irányát, no meg példát ad arról is, hogy a (hazai regionális tagoltságban előnytelenül preferáltnak mondott) nyugati országrész milyen lokális bajlódással terhes. Érdemes ezt tudni, különösen, amennyiben hajlamosak vagyunk kialakult entitásként, egyben tartott és kész univerzumként gondolni egy-egy helyi világra, ha mindjárt fél országrésznyi is..., pedig hát nem kész, nem teljes, nem egyérdekű, nem egyarcú...! Figyelmeztető bizonysága tehát annak, miképpen más minden helyi másság, s mennyire nem lehet egységesnek értelmezni a helyi társadalmakat, mennyire lehetetlen készre formált fogalomként beszélni róluk, s mifajta interpretációkat igényel az, ha néhány dimenzióját közelebbről is szemügyre vesszük.

A bevezető sorokban „elunalmasodott témáról”, és „gazdagabb, specifikusabb” ráközelítésekről szóltam... Nem hagyhatom hát szó nélkül, hogy a könyv olyan fejezeteit, mint a kisebbségi és többségi nonprofit szféra sajátosságai, a műemléki karaktert öltő helyi társadalom köztéri megjelenésmódjai, a falusi mindennapokban megnyilatkozó regionális sajátosságok, vagy a nagyvárosi elit történeti karaktere, ne kezeljem úgy, mint amelyeknek föltárásában, bemutatásában nemcsak a globalizációval szemben álló reprezentációk érdekesek, hanem az a mód maga is, ahogyan a kutatók tárgyukat kiválasztják, bemutatják, és annak időbeli és térségi karakterét megfogalmazzák. A kortárs elemzések ugyanis a helyi társadalomnak immár a belső köreit, csoportszintű megjelenésformák rejtett dimenzióit vizslatják – s ennek számos apró momentuma meg is jelenik a balatoni térség lakóinak attitűdjeit, a térségi kisvállalkozók mintakeresését, a rendhagyó helyi társadalmak értékrend-módosulását megfogalmazó dolgozatokban (Dombi Gábor, Leveleki Magdolna, Oláh Miklós elemzéseiben). A kötet egésze alighanem pontosan tükrözi egy országos konferencia előadóinak témaválasztását, a tudományterületi kapcsolatokat, s talán még a képzelt vagy valódi elvárásrendet is, amelyet a helyszín, a támogató intézmények, a kutatók köre, a diszciplína sokoldalúsága és a hangadó kutatók személyisége megformál. Amit a kötet egésze tükröz, az a helyi közösségek reinkarnációja, egyfajta újraéledés, átváltozás utáni önmegfogalmazás, a körülmények szorításában vergődő, de a létezés jogát immár evidenciának tekintő felfogásmód – s ez, a helyi társadalmak elméleti irodalmában épp most eltelt húsz esztendő után már korántsem csekély eredmény. Mivel pedig ritkulni látszik a témakört közérdeklődés fókuszába vevő tudományos törekvések száma, érdemleges produkciónak kell tekintenünk a kézben tartott, megolvasott kötetet. Érdemi minősítését azonban nem e recenzió írójának, hanem maguknak a helyi társadalmaknak lesz módjában megadni...