A beilleszkedés sikeressége a magyar ajkú bevándorlók között
Forrás: KSH NKI

A bevándorláskérdés Magyarországon igen speciális, a nyugat-európaitól teljesen eltérő jellegzetességekkel bíró jelenség – erősítette meg kérdésünkre Gödri Irén szociológus. A hazánkban élő 142 ezer külföldi állampolgár mintegy 70 százaléka a szomszédos országokból érkezett, és e csoport 90 százaléka magyar anyanyelvű a KSH NKI 2002-es vizsgálata szerint. Még ennél is jelentősebb a szomszédos országbeliek aránya a magyar állampolgárságot megszerzők körében. A gazdasági mutatók mellett többek között a nyelv is meghatározó tényező egy ország szívóerejében, így a jövőben is kevésbé valószín?síthető nálunk a más nemzetiségű bevándorlók arányának számottevő növekedése. Más a helyzet a volt gyarmattartó országokban, ahol a nyelvi közösségtől eltekintve a fogadó országokétól élesen eltérő kultúrájú, vallású emberek alkotják a bevándorlók csoportjait. 
A szomszédos országokból bevándorló magyarok többsége Magyarországon itthon érzi magát. Közel 82 százalékuk érzi úgy, hogy beilleszkedett, függetlenül attól, hogy 60 százalék tapasztalta meg már azt, hogy idegennek nézik. Bár a magyar társadalom körében tapasztalható idegenellenesség európai viszonylatban is számottevő, a magyar ajkú migránsokkal szembeni távolságtartást semmiképp sem lehet például a romaellenességgel egy lapon említeni. Tapasztalatok szerint a másfajta etnikumok tudnak leginkább ellenérzést kelteni.
A szociológus szerint az erdélyi "fekete" munkavállalókról számszerűen nem sokat lehet tudni, ők rendkívül kiszolgáltatott helyzetű és nehezen elérhető csoportot alkotnak. Körükben nyilván sokkal több a negatív magyarországi tapasztalat. A magyar ajkú legális bevándorlók összességében elégedettebbek lettek helyzetükkel, mióta áttelepültek, munkaerőpiaci beilleszkedésük sikeresnek mondható, és a magyar népességnél is jobb közérzet jellemzi őket.
Az nem valószínű, hogy a kettős állampolgárságról szóló legutóbbi népszavazásnak bármilyen visszatartó hatása lenne a magyar ajkúak bevándorlására, ennél sokkal személyesebb okok motiválják az áttelepülést. Készült előzetes felmérés az erdélyi magyarok körében arról, hogy amennyiben nálunk megszavazták volna a kettős állampolgárságot, az menynyiben befolyásolta volna a migrációs potenciált. Kiderült: akik tervezték a kivándorlást, azok nagy arányban elálltak volna szándékuktól, ha a memorandumon ellenkező eredmény született volna. 
A demográfusok szerint komoly tartalék rejlik a határainkon túl élő magyar nemzetiségűek jövőbeli "hazatelepülésében". Egyes számítások szerint a környező országokból 2050-ig mintegy egymillió ember letelepedése várható nálunk, akiknek döntő többsége magyar nemzetiségű lesz. Ezzel lényegében lezárul a Trianonban elcsatolt országok magyar lakosságának hazatelepülése. A Magyarország és a környező országok magyar közösségei között meglévő kapcsolathálók fontos szerepet játszanak abban, hogy a magyarországi bevándorlás önmagát fenntartó folyamattá válik. 
A letelepedés fő indítékát a fiatalabbaknál inkább egzisztenciális problémák, munkavállalás, tanulás jelentik, az idősebbeknél, különösen az ötvenöt év fölöttieknél viszont a családegyesítés. Ezen túlmenően az etnikai elem, a magyarságtudat, valamint a gyerekek jövőjének biztosítása játszik fontos szerepet a bevándorlásban. 
Évente körülbelül húsz ezerre tehető hazánkban a bevándorlók létszáma. A magyar állampolgárságot kérők többnyire magyar nemzetiségűek, átlagéletkoruk harmincöt év, a nemek aránya nagyjából kiegyensúlyozott, családi állapotuk szerint főleg egyedülállók és családosak, zömükben középfokú végzettségűek, de aránylag sok a felsőfokú végzettségű is, és kevés az általános iskolai végzettségű. Elsősorban Budapesten, Pest megyében, Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élnek.