Az elkészült tanulmányban egybek mellett olvashatunk arról, hogy a jelenlegi gazdasági válság érzékenyen érinti a kelet-ázsiai vállalkozókat is. A hagyományos válságkezelő technikákon felül, mint a létszámleépítés vagy a szervezeti racionalizáció, a kelet-ázsiai vállalkozók számára további három lehetőség is rendelkezésre áll: a bizalom, mint erőforrás mobilizálása, az átalakulás és a kivonulás.

Az kutatás az általános jellemzők mellett természetesen kitér a földrajzi elhelyezkedés kérdésére is. Itt kiderül, hogy az ázsaiak többsége a fővárosban él és tevékenykedik. A közvetítői migráns csoportok először mindig a nagyobb piacot és lehetőségeket jelentő nagyvárosokban telepszenek meg, majd miután megvetették a lábukat a fővárosban, újabb lehetőségeket keresve „kiáramlanak” vidékre.

A Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiderül, hogy Vas megyében a magyarországi kínaiak 0,9 százaléka telepedett le, a vietnamiak ennél is kisebb része: 0,1 százaléka. A helyi sajátosságoknál maradva a kutatásból egyebek mellett az is kiolvasható, hogy a nyugat-dunántúli régióban az országban élő kínaiak 3,3 százaléka rendelkezett 2008 végén munkavállalási engedéllyel, szemben a közép-magyarországi régió 76,5 százalékával.

A kutatást végzők a földrajzi elhelyezkedéssel kapcsolatban így fogalmaznak: Pontos számadatokkal nem rendelkezünk ugyan a célcsoportok fővároson kívüli jelenlétéről, a feldolgozott cégkivonatok alapján azonban megállapítható, hogy a 2008 őszén működő kínai vállalkozások 91 százaléka, a vietnamiaknak pedig 93 százaléka működött Budapesten. Ennek tükrében elsőre talán túlzónak tekinthető, hogy a Magyarországi Kínai Nagykövetség 2001-ben 2000-re becsülte azon magyarországi települések számát, ahol élnek kínaiak – legalább egy-három fő. A cégkivonatok elemzése során a kínaiak esetében 21, a vietnamiak esetében 69 települést számoltank össze, ahová az elmúlt 18 évben vállalkozás székhelyét regisztrálták.

A kutatás teljes egészében elolvasható a www.gvi.hu oldalon.